Kedvenc, s egyben hálás témám a bohóc arcjátékának megfestése. A bohóc, úgy tűnhet bolondozik, tréfát űz a világ realitásából. Valójában gyógyít, a szívet, a lelkeket, hisz a nevetés gyógyír a fáradt léleknek. Eljuttat oda, ahonnan jöttünk: gyermeki létünk, könnyed, játékos mivoltába. Maga köré vonja a kíváncsi társaságot, de egyik szeme mindig könnyet hullat, hisz hiába van mindig a középpontban, lénye egyik része kívül marad a közösségen. Magányban, némaságban. Ez a kettősség a maszkunk, mely vonz a világhoz, mialatt elszigetelve bolyongunk egymás fénykörein belül.